In memoriam Prof. Dr. Opoczky Ludmilla
Megrendülten tudatjuk, hogy Prof. Dr. Opoczky Ludmilla, a Cementipari Kutató-fejlesztő Kft. alapítója, korábbi ügyvezetője, tudományos igazgatója 2014. decemberben elhunyt. A magyar cementipar meghatározó személyiségét, a Cemkut alapítóját veszítettük el.
Színes szakmai életét, munkásságát vegyészmérnöki diplomával alapozta meg Moszkvában. Majd Magyarországon folytatva életét 1969-ben az MTA kémia tudományok kandidátusa lett, 1983-ban kiérdemelte a kémia tudományok doktori címét, majd 1986-ban a Veszprémi Egyetem címzetes egyetemi tanárává vált. 1958-tól egészen 1991-ig a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetben (SZIKKTI) dolgozott, majd az ő kezdeményezésére a Magyar Cementipari Társaságok a SZIKKTI Cementkutató Osztály bázisán megalapították a Cement ipari Kutató-fejlesztő Kft.-t (CEMKUT Kft.), melynek 1991-94 között ügyvezetője, majd tudományos igazgatója lett. Később, amíg egészsége engedte tudományos tanácsadóként segítette a CEMKUT Kft. munkáját.
Közel fél évszázados kutatói tevékenysége során számos cementkémiai- és technológiai kérdéssel foglalkozott alap, alkalmazott és műszaki fejlesztési szinten. Legjelentősebb, nemzetközileg is széles körben ismert tudományos eredményei a finomőrlést kísérő fizikai-kémiai, mechanokémiai jelenségek és a részecskekölcsönhatás tanulmányozása, az aggregáció, agglomeráció értelmezése, valamint a felület - aktív anyagok őrlés technikai jelentőségének felismerése, hatásmechanizmusának tisztázása. Kiemelten foglalkozott a cementipart érintő őrléselméleti és őrléstechnikai kérdések kel.
További fontosabb kutatási témái voltak a cementgyártás CO2 emissziójának csökkentésére irányuló komplex kutatások, ezen belül is első sorban az alternatív anyagok cement ipari hasznosítása, valamint a környezetbarát, több komponensű cementek fejlesztése. Emellett különleges tulajdonságokkal rendelkező cementeket is fejlesztett speciális felhasználási célokra. Kutatási eredményei megalapozták a mesterséges eredetű cementkötés szabályozó anyagok felhasználását és a kromátszegény, ill. kromátcsökkentett cement előállítását a hazai cementiparban.
Számos elismerést kapott: az MTA Nívódíját 1991-ben, Eötvös Loránd díjat 1998-ban, Szilikátipari Emlékérmet 2000-ben, Magyar Cementiparért kitüntetést 2003-ban, ugyanebben az évben Pro Facultate Rerum Metallicarum emlékérmet. Fáradhatatlan szakmai közösségi munkájának része volt az MTA Szilikát kémiai Munkabizottsági elnöki tisztsége 1983-95 között, 1995-től az MTA Anyag tudományi és Szilikátkémiai Munkabizottságának, 2005-től az MTA Műszaki Kémiai Komplex Bizottságának tagja volt. Az SZTE örökös tagja, az Építő anyag Szerkesztőbizottságának tagja volt.
Tevékenysége korszakalkotó volt a cementipar történetében, egy egész szakma, iparág fejlődését határozta meg. Érdeklődő, újdonságokra nyitott szakember volt, aki méltón és felelősséggel vitte tovább az elődeitől tanultakat.